Közel húsz éve foglalkozom spirituális dolgokkal. Ez idő alatt sokféle spirituális, illetve ezoterikus beállítottságú emberrel és témával találkoztam, sok tapasztalatot gyűjtöttem ezen a területen. Mint mindenhol, itt is vannak félrevezetések, félretanítások. Már az elejétől fogva azt vettem észre, hogy ezeket ösztönösen felismerem, ebből kifolyólag bizonyos fogalmakat sikerült – legalábbis azt gondolom – a helyére tennem.

Ilyenek a teljesség igénye nélkül, de talán a legfontosabbak:

-       „felettes én”  - helyette a „teremtő isteni én” fogalmat,

-       vagy a biblián és egyéb vallásokon keresztül hangoztatott „Úr” – ehelyett pedig a teremtő Istenanya és a Teremtő Istenapa kifejezéseket használom.

Véleményem szerint általuk nyer értelmet az élet és általuk válik szabaddá a lélek, ugyanis akinek felettese van – akárcsak lelki, szellemi szinten is – és ráadásul „Urat” szolgál, az nem szabad ember.

A magyar ember, a magyarság ezt a teremtéstudatot, ezt a szabadságtudatot hivatott terjeszteni, képviselni.

Ennek a tudatnak és szabadságtudatnak a szellemében születnek az én alkotásaim, a festmények (jelképek) mellett a verseim is. A festmények alapjaként szolgáló jelképeket és annak jelentéstartalmát, csakúgy, mint a verseket intuícióként kapom, a hozzájuk köthető információkkal együtt. Mindemellett ezek a jelképek olyan letűnt korokat idéznek, amelyek a magyarság gyökereihez vezetnek vissza, annak ősiségét tükrözik, melyeknek – ebben a formában és megközelítésben – talán már nyoma sincs a földön.

Köztudott, hogy a jelképek, szimbólumok hatnak a környezetükre, ezáltal az adott környezetben élőkre is.